Ezen a héten a Trumá hetiszakaszát, szidráját olvassák a zsinagógában.
Jelentése: "adomány". Bár a kifejezésre más héber szó is ismert, pld. "Mátáná". A Trumá alatt inkább a szent adót értjük, amelyet mint ezúttal a pusztai Szentély építésére adományozott a nép, később a leviták és kohaniták fenntartására fordították, ugyanis a papi törzs a szent szolgálatot látta el, földbirtokkal nem rendelkezett.

Beszéltünk az elmúlt szidrák ismertetésénél a sorrendről. Először az Örökkévaló, a szabadságot juttatta Izraelnek. Aztán élelmet, mannát, vizet, ami a fizikai szükségleteknek felel meg. Ezután a törvényeket, amelyek a néppé válás folyamatához volt elengedhetetlen. A vallás fontos megjelenítése a templom. Tehát az előbbiek után az erkölcsiséget a láthatatlan I..n-t jelképező Hajlékot kellett megépíteni.

A Tóra leírja a Szent Sátor méreteit, anyagát, (rozsdásodó vas nem szerepel benne, csak nemes fém) berendezéseit. Szó esik az állandó fényről, a színarany lámpásról, a Menóráról, amelyet egy tömb aranyból kellett a mestereknek kikalapálni. Egy mondatra felhívnánk a figyelmet: "És készíts mintájuk szerint amelyet bemutattak neked a hegyen". Ebből tudjuk és más utalásból, hogy az írott Tan mellett szóbeli felvilágosítások, magyarázatok is elhangzottak. Tehát Szóbeli Tant is hozott számukra Mózes a hegyről.

 Deutsch Gábor

A KÉT KŐTÁBLA

A leggyakoribb dísz egy zsidó templom bejáratánál a két kőtábla. Ez szimbolizálja a zsidó hit alapjait, ez vallásunk alkotmányának alapköve a rá vésett Tízparancsolat kezdőbetűivel, vagy talán a héber ábécé számértékű betűivel. Az Első Szentély idején a két kőtábla a Szentek Szentélyében volt elhelyezve, a Frigyládában. De melléjük helyezték a Mózes által (az aranyborjú imádásakor) eltört két kőtáblát is. Kihangsúlyozták ezzel, hogy nem a kőtábla szent, hanem a rájuk vésett Tízparancsolat, illetőleg annak szelleme.

Sokféle szempontból osztották fel a Tízparancsolatot. Legfontosabb szempont a felosztásban vallásunk alapjának két oszlopa:
1.) Isten és ember között;
2.) Ember és ember közötti törvények.
Az utóbbiak dominálnak! A tíz közül hét (!) szabályozza az ember és ember között lévő kapcsolatot. A Ne ölj! Ne lopj! Ne paráználkodj! Ne esküdj hamisan! Ne kívánd a másét! Tiszteld apádat és anyádat! - parancsolatok előírják a társadalomban élő embernek a másik féllel szemben való viselkedését. De ide sorolhatjuk a szombat törvényét is (4. par.) "Ne végezz munkát se te, se gyermekeid, se SZOLGÁLÓID, stb." (Ex. 20/10). Még a rabszolgatársadalom idején is kötelesség volt nyugalmi napot adni a szolgának. "Hogy nyugodjék szolgád, mint tenmagad" (Deut. 5/14).

Sokan tévedésből úgy hiszik, a két kőtábla közül az első tartalmazza az Isten és ember közötti viszonyt (mint az első, a monoteista hit) és a második az ember és ember között lévőt. Az igazság az, hogy a két csoportba tartozók vegyesen fordulnak elő mindkét táblán. 

Sokan elemezték már a Tízparancsolat tartalmát és annak hatását a monoteista vallásokra. Ezúttal csak a tizedik, az utolsó parancsolattal fogunk foglalkozni.

Elsősorban meg kell értenünk, hogy a tíz Ige nem tekinthető törvény-gyűjteménynek. A "ne ölj!" nem törvény, hiszen számos esetben a parancs megszegése előírás (háború, önvédelem, büntetés, stb.). Az Ige az élet szentségét hirdeti általában, mint alaptörvényt. Annak részletezése, esetei, kivételei könyveket tesznek ki. Nem tekinthető törvénynek, ami nem cselekvésben, nem beszédben, hanem érzésben, gondolatban fejeződik ki, mint például egy Istenben való HIT. Hitért nem állítható valaki törvény elé. Így azt mondhatjuk, hogy a Tízparancsolat alapelvek sora, mintegy "alkotmánya" a belőle származó törvényeknek.

Középkori magyarázóink, Rási, Ibn Ezra, stb. a Tízparancsolatban benne találják a 613 "micvát" (Tárjág Micvot). Ennek alapján vizsgáljuk meg a tizedik, az utolsó parancsolatot. "Ne kívánd felebarátod házát, ne kívánd feleségét, szolgáját, ökrét, szamarát és semmit, ami felebarátodé" (Ex. 20/14). A "kívánságért", az irigységért, mely nem nyilatkozik meg cselekvésben, senki sem állítható törvény elé. De a Tóra-béli törvény, mely érzelmet tilt meg, jól tudta, hogy ennek betartása visszatart minden emberi bűnt , mit ember ellen követünk el. Ki a másét nem kívánja, az nem fog lopni, ölni, hazudni, hamisan esküdni, erőszakot alkalmazni, hogy elérje, amit "megkívánt". Modern törvénykönyvben ilyen cikknek nincs helye. De a Tóra Isten nevében beszél; aki "a szíveket és a veséket vizsgálja", vagyis aki tudja, hogy a rossz, a gonosz cselekedeteket érzelmek és gondolatok előzik meg.

Ebben különbözik a Tízparancsolat minden más törvénytől. Az emberi lélek mélyére néz, a negatív cselekvések hátterét kívánja meggátolni. Nem büntetés, vagy megtorlás a célja, hanem a helyes viselkedés biztosítása. Ezt célozza az első parancsolat is, mely hitet követel az egy Istenben, kinek ideálja az erkölcsös ember.

Hetiszakaszunk a Tízparancsolaton kívül még két érdekes részletet tartalmaz. Az első Jitró tanácsa, a közigazgatás megszervezését írja elő. Még a legjobb vezető, mint Mózes, sem képes egyedül ellátni a nép irányítását. Maga mellé kell venni "tizedeseket, századosokat, ezredeseket", hogy azok segítsék őt bíráskodási, vezetési munkájában. Fontos előírása a Tórának, milyenek legyenek ezek a segítő társak. "Érdemes emberek, istenfélők, igazmondók, nem haszonlesők" (Ex. 18/21).

A hetiszakasz befejező része számításba veszi, hogy a társadalomnak törvényeken és elvont hitbeli fogalmakon kívül ceremóniákra és külsőségekre is szüksége van, hogy "felfoghassa" a felfoghatatlant. Áldozatok bemutatása nem Isten szükséglete, hanem az emberé. Ezért van szükség korlátokra az emberi szükséglet kielégítésénél. "Földből készült oltárt készítsetek nekem..., a kőoltárt ne faragott - díszített kövekből építsétek lépcsős feljárattal" (u.o. 20/21-23). Az Istennek szóló áldozatok kerete egyszerű kell legyen. Nem ezüst, arany, vagy egyéb díszítés közelíti az emberé Istenéhez. Mert "jócselekedetet kívánok én és nem áldozatot" (Hoseás 6.fej.)

Részlet Menáchem Meron: Az élő Biblia című könyvéből

JITRO

Forrás: OR-ZSE régi honlap

Ezen a héten Jitro heti szakaszát - szidráját - olvassák a zsinagógákban. Jitro személynév, Mózes apósát hívták így. A lányával, Cipórával, annak két fiával, Gérsommal és Eliezerrel meglátogatta vejét. Örömét fejezte ki, hogy az Örökkévaló kivezette Izraelt az egyiptomiak fogságából. Látta, hogy Mózes egyedül bíráskodik és ítélkezik kisebb ügyekben is. Javasolta, hogy helyi ügyeket tisztviselők lássanak el, 50-100-1000 ember ügyeit piramisszerűen felépülő szervezetben; becsületes, okos emberek intézzék. Mózeshez az ország legkomolyabb gondjai jussanak el, máshol meg nem oldható kérdések nyerjenek döntést. Ezzel lényegében kiépült a közigazgatás.

Mivel a szidra második része a Tízparancsolat ismertetése, amely a polgári és vallási törvénykezés alapja, megfigyelhetünk egy nagyon következetes sorrendet.
Először a nép megkapta a szabadságot. De hogy ne váljon szabadossággá, szét ne folyjon, keretet kellett meghatározni, tehát törvényeket alkotni.
Az első lépés a fizikai szükségletek biztosítása volt. Eljutottak Élimbe, ahol 12 forrás tiszta vizet szolgáltatott, 70 pálma hűs árnyat biztosított. Ezután megkapták a mannát, amely a mindennapi betevő falatot jelentette.

Tehát lett szállás, víz, kenyér, ezután következett a közigazgatás kiépítése, tehát a törvények végrehajtásának fizikai és szellemi feltétele megvalósult.
A következő lépés - és ehhez kellett 50 nap előkészület - a Szináj hegyi kinyilatkoztatás volt. S ünnepélyesen, sófárzengés, mennydörgés közepette, mikor füstölgött a hegy, hangzott fel a tíz ige, a dekalogus. Mint írtuk, ez az alapja a polgári törvénykezésnek, de a fundamentuma a 613 vallási parancsolatnak is. A 248 tedd (pozitív) parancs és a 365 ne tedd (tiltó, negatív) parancs ezen igékből vezethető le.

A szidrák között nem illik rangsort állítani. Mégis az előző hetit, amely a kivonulásról szólt és a mostanit, melyben az igék hangzanak el, kiemelkedő hetiszakaszoknak kell tekinteni.

Deutsch Gábor