Ünnepi szokások

Az ünnep beköszöntése előtt az édesapa megáldja a gyermekeit. Az istentisztelet utáni vacsoránál kerek bárheszt szelnek fel. Só helyett mézbe mártják, hogy az új év „édes” legyen.E szokás eredete Nehemja könyvében található „…igyatok édes italokat…, mert szent nap ez Urunknak.”

Az ember akarva-akaratlanul is elkövet bűnöket, de Rajs Hásónó a megtérés napja, Jesája próféta szavai a bűnöktől való megtisztulásra utalnak: „Ha vétkeitek bíborvörösek is volnának, e napon hófehérré válnak” – ezt szimbolizálja, hogy templomainkban minden terítő fehér, a délelőtti istentiszteletek pedig a nős férfiak fehér halotti ruhát (kitlit) öltenek.

A zsinagógába lépve ugyanazokkal a szavakkal köszöntjük egymást, mint amelyeket már üdvözlőkártyán is előbb elküldtünk ismerőseinknek: „Lősónó tajvo tikoszév vőszéhoszém, vagy kszivó váhászimó tajvó. (Modern héber kiejtéssel: Lesáná tová tikátév vetéchátém. Illetve: Ketivá váchátimá tová)
(Magyarul: Boldog esztendőre légy beírva – Isten előtt a Nagy Könyvben). A válasz : gám lőmár (Akárcsak Ön.)

A középkorból ered a Táslih szertartása. Maga a szó azt jelenti: „Dobd be”. A zsidó újév első délutánján (ha szombatra esik az ünnep kezdete, akkor vasárnap) a folyóhoz, vagy
állóvízhez mennek és ott elmondják a kijelölt imát. Többek között Miha próféta szavát idézzük:

וְתַשְׁלִ֛יךְ בִּמְצֻל֥וֹת יָ֖ם כׇּל־חַטֹּאותָֽם

„Dobd be a tenger mélyébe összes vétkeinket!”

Ekkor zsebünkből kenyérmorzsákat dobunk a vízbe, szimbolikusan így akarunk megszabadulni a hibáktól. E hagyományos forma a víz tisztító hatására emlékeztet. Amint a
test a víz által megtisztul, az őszinte megtérésben és a bűnbánatban lelkünk válik nemesebbé. A gyerekek persze úgy értelmezik ezt a kedves szokást, hogy ilyenkor „megetetjük a halakat”.

Schőner Alfréd főrabbi