Reinkarnáció (Gilgulim) koncepciója a zsidó vallásban (1)

Bevezetés

Az omerszámlálás időszaka és Sávuot ünnepe kapcsán általában megemlítésre kerülnek a mezőgazdasági vonatkozások, illetve vizsgálat alá kerül a kivonulás ünnepe és a tóraadás ünnepe közötti kapcsolat is. Ebben az előadásban szeretném a zsidó hagyománynak egy olyan vetületét ismertetni, melyről kevesebb szó esik.

Peszach második estéjétől Sávoutra készülve az omerszámlálás minden egyes napján a számlálást követően áldást mondunk, melynek része az alábbi fohász is:

„Legyen hát kedvedre, Örök I-tenünk és őseink I-tene, hogy az omerszámlálás fejében, amelyet ma végeztem javíttassék ki, amit hibáztam a ma esti (számnak megfelelő szférában)…” (Sámuel Imája – 156. o.)

Az imakönyv ezen szövegrészhez fűzött magyarázata többek között azt rögzíti, hogy „A „szféra” kabalisztikus fogalom. Hét szférát különböztetünk meg, amelyek párhuzamosak az emberi tulajdonságokkal. Ezek a cheszed, gvurá, tiferet, necáh, hod, jöszod és málchut. A „hibázás” alatt azt értjük, ha valaki például rosszul alkalmazza a cheszed („jóhiszeműség”, „jóindulat”) szféráját, azzal, hogy ott jóhiszemű, ahol nem kellene, mivel nyilvánvaló, hogy kihasználják.  Vagy pedig a gevurá („erély”, „szigor”) szféráját helytelenül használva túlzásba viszi az által, hogy türelmetlen, fanatikus, nem viselkedik megértően embertásaival szemben stb. Minden egyes napi omerszámlálásnak megvan a maga kabalisztikus szférája, és itt arra kérjük I-tent, nézze el nekünk, amit ebben hibáztunk.” 

Fentiek kapcsán kiemelném még az alábbi Tórai idézetet:

„Akkor megalkotta az Ö-való I-ten az embert a föld porából és lehelte orrába az élet leheletét; így lett az ember élő lénynyé.” (Mózses I. könyv 2:7)

A teremtés történetének fenti része azért is kiemelt jelentőségű, mert az ember teremtése az egyetlen, amely során I-ten nem szóval, azaz igével teremt, hanem életet „lehel” az emberbe. Ez a lehelet értelmezhető az ember lelkeként, melyre vonatkoztatható a fent leírt „lelki gyakorlat”.

Az emberi lélek „kijavításának” és a lélek teremtett világban elfoglalt egyedi és mással össze nem vethető voltának (legalábbis a keletkezését tekintve) gondolata egyúttal elvezet a zsidó vallási hagyomány lélekvándorlással kapcsolatos elképzelésének vizsgálatához.

A lélekvándorlás koncepciójának alapjai a Tanakhban

Az alábbiakban kifejtett értelmezés forrása a Sha’ar HaGilgulim című mű, mely akként keletkezett, hogy Rabbi Chaim Vital jegyezte le Rabbi Isaac Luria (Arizal) tanításait, mely írásokat pedig Rabbi Samuel Vital (Chaim Vital legfitalabb fia) rendszerezett összesen 8 ún. „kapuba”, melyből a Sha’ar HaGilgulim a 8. kapu, jelentése pedig a „Körfogások Kapuja”. A Sha’ar HaGilgulim a reinkarnáció misztikus koncepcióját és ehhez kapcsolódó témákat, úgy is mint jutalom és büntetés kérdéseit tárgyalja, összeállítása Jeruzsálemben kb. i.u. 1570-1620 közötti időszakra tehető.

A lélekvándorlás, azaz a lélek földi életbe történő ismételt visszatérésének lehetőségére vonatkozó koncepció alapja Jób könyvének alábbi verse:

„Lám mindezeket míveli I-ten, kétszer, háromszor a férfival; hogy visszahozza lelkét a sírveremből, hogy megvilágosodjék az élet világosságában.” (Jób könyve 33:29-30)

Fontos kiemelni, hogy Jób könyve az egyik legalapvetőbb és legnehezebb emberi kérdésre keresi a választ, azaz, hogy miért szenvednek jó emberek, míg gonosz emberek pedig prosperálnak. A fenti idézet úgy tűnik kifejezetten akként értelmezhető, hogy a lélek több alkalommal is visszatérhet azt követően, hogy a test „visszatér a földbe”. 

Ez a gondolat az alábbi Tanakh versek közötti ellentmondás feloldására kínál értelmezési megoldást.

A következő idézetek Mózes II. könyvéből valók, a kinyilatkoztatáskor és a két kőtábla második alkalommal történő elkészítésekor egyaránt lényegében azonos tartalommal:

„Ne borulj le előttük s ne szolgáld őket, mert én az Ö-való, a te I-tened buzgó I-ten vagyok, ki megbünteti az atyák bűnét a gyermekeken, harmad és negyediziglen, az engem gyűlölőkön; de kegyelmet cselekszem ezrediziglen azokkal, kik engem szeretnek és megőrzik parancsolataimat.”  (Mózes II. 20:5-6)

„Elvonult az Ö-való előtte és hirdette: az Ö-valő, az Ö-való, irgalmas és kegyelmes I-ten, hosszantűrő, bőséges a szeretetben és igazságban; megtartja a szeretet ezrediziglen, megbocsát bűnt, elpártorlást és vétket, de megtorlatnul nem hagy, megbünteti az atyák bűnét a gyermekeken és a gyermekek gyermekein harmad- és negyediziglen.” (Mózes II. 34:6-7)

A fenti idézetek szó szerinti értelmezése ellentmond az alábbi tórai és prófétai verseknek, valamint a zsidóság 13 alapvető hitelvével is látszólag ellentétesek.

„Ne ölessenek meg az atyák a gyermekek miatt és a gyermekek ne ölessenek meg az atyák miatt; mindenki a maga vétkéért ölessék meg.” (Mózes V. 24:16)

„A vétkező lélek az hal meg, a fiú nem viseli az atya bűnét és az atya nem viseli fia bűnét, az igaznak igazsága rajta magán lészen és a gonosznak gonoszsága rajta magán lészen. (Jechezkél 18:20)

„A jó embert tettei szerint jutalmazza, a gonosznak gonoszsága szerint rosszal fizet.” (A 13 hitelv, Sámuel Imája imakönyv 15. o.)

Fentiek tehát ellentmondást jelentenek, amennyiben a versek szó szerinti értelmezését nézzük. Ezen ellentmondás feloldását kínálja az idézett versek misztikus értelmezése, azaz, amennyiben az atyák bűneinek megtorlása a gyermekeken, illetve a gyermekek bűneinek megtorlása az ő gyermekein a lélek földre való visszatéréseként értelmezendő. Ekként a lélekvándorlás koncepciója, azaz a misztikus értelmezés válaszul szolgálhat arra az igazságtalannak tűnő és a zsidóság alapvető hitelveivel ellentétes szószerinti értelmezésre, mely szerint valakinek a vétkéért a gyermekei, unokái és azok gyermekei és unokái bűnhődnének, illetve valaki érdemeiért ezredíziglen leszármazottai kapnának jutalmat, függetlenül a leszármazók cselekedeteitől.

A fent idézett tórai versek misztikus értelmezése alapján ugyanis az emberi lélek akár 4 alkalommal térhet vissza a földi létbe, hogy vétkeit jóvá tegye, míg ezerszer is akár, ha arra érdemes, a tórai előírásokkal összhangban álló életet él. 

Összegezve tehát a zsidóság számára ismert a lélekvándorlás koncepciója, akként, hogy az igazodik egyúttal a zsidóság azon alapvető hitelvéhez, mely szerint a jó és a rossz ember is tettei szerint érdemel jutalmat vagy büntetést. Az omerszámlálás időszaka minden évben lehetőséget teremt arra, hogy a zsidó ember a kivonulás ünnepének gondolatiságával felvértezve számot vessen és kísérelje meg aktuálisan fennálló lelki gyengeségeit felismerni és azok kijavítására törekedve készüljön föl a tóraadás ünnepére.

(1) Rabbi Efraim Palvanov youtube előadásai alapján, azzal, hogy inspirációt jelentett még Rabbi Moshe Chaim Eade youtube előadásai szintén a shavouti időszak alatt