SAVUOT, Köszönöm a lehetőséget, tanitásom a Tóra, Teremtés történetével foglalkozik. 

Ha most olvasnám először, a Tóra első fejezetét, azt mondanám - Hat csodálatos nap a Kezdetektől-majdnem Napjainkig - az Örökkévaló csodát tett, mert a CSODA belőle fakad! 

Huszonöt évvel korábban, amikor már a mostani OR-ZSE-én informatikát tanítottam, a hely “szelleme” elindított egy úton, ami akkor a Tóra tanulmányozásával kezdődhetett “volna”. Az történt ugyanis, rögtön az első fejezet sokadszori olvasásakor, geológusi múltam nem tudta elfogadni a teremtés röpke hatnapos történetét.  

Utólag visszagondolva és megismerve jónéhány teremtéstörténettel foglalkozó teológiai elméletet, nem kellett volna akkora csalódást éreznem, hogy hosszú időre abbahagyjam a Tórával való ismerkedést.  

Természetesen a probléma ott motoszkált a fejemben és próbáltam mindenfélét kitalálni, valamilyen időspirált, vagy eltérő hosszúságú teremtésnapokat, de az első, látszólag használható ötletet egy előadáson kaptam. Történt ugyanis, hogy a zsidó tanároknak továbbképzést szerveztek Szarvasra, ahol Popper Péter előadásában beszélt a “profán és szent időről”. Az “időnek” ez a megkülönböztetett használata elkápráztatott, de rövidesen rájöttem, nem ad választ kérdéseimre, csak elaltatja érdeklődésemet. 

Időközben a szöveg közelebb engedett magához és láthatóvá vált teljessége, ha szabad azt mondanom időtlensége, mind tartalmában, mind használhatóságában.  

Hogyan közelítsünk tehát, a tóra teremtéstörténetéhez? Természetesen, a zsidó hagyományokon keresztül és annak is a legizgalmasabb módozatával, amikor elképzeljük jelenlétünket a múlt egy pillanatában. 

A tóraadáskor Őseink ott táboroznak, a Szináj-hegy lábánál. Az Örökkévaló végignéz, (amhorec) népén és elhatározza, az ismeretek hatalmas tárházát adja, amely vezérfonal lehet környezetük természeti és emberi értékeinek felfedezéséhez és főleg megértéséhez. Vajon mindenki, mindent megértett ott a hegy lábánál? Képzeljük el amint az egyiptomi rabszolgaságban megnyomorított nemzedék hirtelen végig hallgatja a TEREMTÉS történetét. Kicsit rövidre sikerült? esetleg néhány kőtábla felcserélődhetett? de összességében, egyszerűségében csodálatosan végig vezet a Föld és az Élet kezdetétől, napjainkig.  

A Tóra első mondatának hosszas ízlelgetése közben, “Kezdetben teremtette Isten az Eget és Földet” az első szó különleges jelentéstartalma fogalmazódott meg bennem! Ez a szó a “KEZDETBEN” (Berésit) jelent egy nagyon-nagyon hosszú időtartamot, amely idő alatt elkészült az Ég és Föld!   

A “KEZDETBEN” (1.1) szó hosszú időtartamát úgy tudnám érzékeltetni, ha a Föld teljes történetét - egészen napjainkig - egy falióra számlapján ábrázolnám, akkor az élet megjelenéséig több, mint háromnegyed óra telik el.   

Ebben a háromnegyed órában indul el a Föld felső vékony kérgének megszilárdulása. Ezt a megszilárdulást ne úgy képzeljétek el, mint amikor a víz, jéggé szilárdul, hanem hasonlóan a nagy vulkánkitörésekhez, - gondoljatok csak a legközelebbi Etnára, vagy a távolabbi Izland láva szökőkútjára vagy a K-Afrikai árok, nagy láva tavaira - látjuk a megolvadt, folyós, fortyogó, fényt adó, világító kőzetolvadékot, ahogy robbanásokkal kisérve lassan-lassan megszilárdul felszíne. Ezt a felszínt nevezi úgy a Tóra, “puszta és üres volt és sötétség volt a mélység színén” (1,2). https://youtu.be/mjaqbuBDEXs 

Akkor és ott, a sötétség és fényesség együtt létezett, aminek az Örökkévaló nevet ad, “Nappalnak” a fényességet, ”Éjjelnek” a sötétséget nevezi el. 

 A második mondat nemcsak azért jelentős, mert elkészülnek az Ősföldek, amik a kontinensek “magjait” jelentik (többek között a mi Szináj hegyünk is egy ilyen ősföld része, ahol az Örökkévaló átadja a Tórát), hanem azért is mert Isten szelleme lebeg a “VÍZEK” színén. Az a víz, ami majd maga az élet, a növények (1,11) és állatok (1,20) és majd az emberek (1,26) életének alapja lesz és ma is az. A hatodik nap végéig “Isten Szelleme” már a szárazföldön és a vizekben is jelen van, létrehozza, segíti az élővilág kialakulását.    

Emlékeztetve a Földtörténet órájára, ahol háromnegyed óra volt a Föld kialakulása, mintegy negyed órai időtartamot foglal magába az a három nap, amikor elsősorban az életről beszélünk, kevésbé a környezet változásáról, és ezen belül a hatodik nap, az Ember teremtése, mindössze néhány másodperc. 

 Itt kell egy kis kitérőt tennünk, hiszen csak a negyedik! napon" mondta Isten: „Legyenek világító testek az égboltozaton, hogy elválasszák a nappalt az éjjeltől” (1,14). Miért a negyedik napon? Azt írtam korábban “esetleg összekeveredtek a kőtáblák”. Azt gondolom szándékosan kerültek az égitestek messze, a negyedik naphoz. Az Örökkévaló nem akarta megsérteni a zsidó népet, illetve saját magát az egyiptomiak bálványaival. Ennek ellenére már az első napon nevet ad (1.2) a nappaloknak és éjszakáknak. 

 Amint hallható, minden igyekezetem arra fokuszált, hogy olyan magyarázatokat adja, ami megmutatja a Tóra, teremtéstörténetének időt állóságát, logikáját, elfogadhatóságát azoknak is, akik a természettudományok felől közelednek.  

A hetedik nap történetét olyan tömören és szépen írja le a Tóra, hogy legjobb idézni az első két mondatból: 

“Így bevégeztetett az ég és a föld és minden seregük. És a hetedik napon Isten bevégezte művét, melyet alkotott, és megnyugodott” 

Itt megpihen az Örökkévaló, ahogy mondja “bevégeztetett”, kijelöli örök ünnepként, minden SZOMBAT napját. Vajon hogyan folytatódik, majd a nyolcadik nappal az Örökkévaló élete? 

Ez a kérdés különösen fontos volt nekem. Bizonyítanom kellett ugyanis a teremtés folytonosságát, azt a változást, amit, nap-mint nap látunk a természetben és az emberi társadalmakban.  

 A nagy kérdés, vajon az Örökkévaló hogyan folytatja a történetét. Vajon milyen bizonyítékát gondoljuk annak a ténynek, hogy a természet működésében minden pillanatban jelen van-e?  Szerencsére az Örökkévaló, bár a hatodik napon EMBERT teremtett, nem volt teljesen elégedett. 

A nagy munka az ember második teremtésével folytatódik, mégpedig: “És megalkotta az Örökkévaló Isten az embert” (2,7) Egy új teremtés történik, ami bizonyítja az Örökkévaló változtatási szándékát, eredményességét, elkötelezettségét a fejlődés mellet, amikor megalkotja Ádámot. 

Összefoglalva a legfontosabb gondolatokat: 

• Összehasonlítva más vallások, népek teremtéstörténetével, azt gondlom, hogy a legteljesebb teremtéstörténetünk van. 

• Teremtéstörténetünkben benne van az a logika, amit a Földtörténet kutatói is használtak, nevezetesen az élővilág megjelenésével húznak egy határvonalat, majd egy másikat az Ember megjelenésével. 

• Az első nap első szava “KEZDETBEN” (BERÉSIT), megszámlálhatatlan időt (napot) jelent! 

• “A Föld pedig puszta és üres volt” nem káoszt jelent, hanem a Föld lassú lehűlését és külső un. “kérgének” megszilárdulását. Ezt a szilárd felszínt nevezi sötétségnek “sötétség volt a mélység színén”. 

• NAPPAL és ÉJSZAKA elnevezése, ami előzetes a bolygók 4. napi bemutatásához. 

• A bolygók késői (4.napi) alkotása kapcsolódhat szükségszerűen az élet megalkotásához. Lehet más etikai oka, mármint az Egyiptomiak bálványai (nap) nem szerepelhettek előbb. 

• A teremtés nem befejezett napjainkig sem, ahogy azt az Örökkévaló is gondolta és bemutatta, Ádám megalkotásával.  

 Végezetül a Lublini Cádok háKohén XIX századi rabbi szavait szeretném idézni Jonathan Sacks könyvéből: A Tórának minden nap újabb magyarázatai vannak, mert Isten minden nap, folyamatosan megújítja a teremtés művét".  

HAG SAVUOT SAMEACH 

Róth László