KOMMENTÁR
Részlet Menáchem Meron: Az élő Biblia című könyvéből

A FŐPAPI PALÁST
Heti szidránk a pusztai szentély felállításával kapcsolatos teendőkkel
foglalkozik. Legfőbb témája a papi öltözetek és elsősorban a főpap által
hordott szolgálati öltözék meghatározása.
A főpap a nép képviselője, és az Isten és Izráel közötti kapcsolat jelképes
hordozója. Ezek a hivatások kifejezésre jutottak a szertartási öltözék
meghatározásában. Homlokán, mint fejdísz, Isten ki nem ejthető neve
volt arany keretben. Melldíszként 12 drágakőből álló mellvértet viselt. A
drágakövek Izráel 12 törzsének nevét hordozták."És viselje Áháron Izráel fiainak
nevét a "Chosen Hámispát"-on (a Törvény vértje) szíve fölött, amikor betér a szentélybe, Isten
színe elé. (Ex. 28/29).
A Tóra részletesen leírja a főpap öltözékének méreteit, anyagát. és
színeit. (Az arany és a kék szín dominált.) A főpapi öltözék fenséges megjelenést kölcsönzött
a mindenkori tisztségviselőnek. A római uralom idején a prokurátorok
őrizték a főpapi ruhát és csak különleges szertartások idején vagy Jom
Kippurkor bocsátották a főpap rendelkezésére.
De ha "a ruha teszi is az embert", a főpapi hivatás nem az öltözék és a
külsőségek hatásában merült ki. Az előbb említett idézet szerint "Áháron
Izráel fiainak nevét szíve fölött viseli". Áháron, az első főpap,
mintaképül szolgált az utána következőknek. A hivatását hűen teljesítő
főpap SZÍVÉN VISELI az általa képviselt népnek nemcsak nevét, hanem
sorsát, problémáit és szolgálatával létesít kapcsolatot Isten és Izráel
között.Áháron közvetlen utódai, Elázár és Pinchász valóban követték
elődjük útját. A Talmud szerint Áháron tanítványai "szeretik és követik a
békességet, szeretik az embereket és közel hozzák őket a Tórához" (Ávot
1/12).
De változtak az idők és változtak a főpapok is. Az első szentély idején a
főpapok voltak a próféták első számú ellenségei. "És megfenyíté Paschur
(a főpap) Jeremiás prófétát és szégyenkerékre állította". (Jes. 20/2).
Ámácja főpap kiutasította Ámosz prófétát Efrájimból, amikor az korholta
a népet az erkölcsi süllyedésért. "Így szólt Amácjá Ámoszhoz: Látnok,
szökj el Judea országába, ott keresd meg kenyered, ott prófétálj!"
(Ámosz 6/12).
Az első szentély idején a (i.sz. e.) 7.-6. században a főpapok féltékenyen
őrizték privilégiumukat, az áldozati szertartásokat, szemben a
prófétákkal, akik az igazságot és az erkölcsös életet követelték "jó
cselekedeteket kívánok én és nem áldozatokat" - így szólt Hoseás próféta
Isten nevében (Hos. 6/7).
A második szentély felállításának idején a főpap együttműködött az
utolsó prófétákkal. (Chágáj, Zochárjá, Máláchi.) A próféták pártolták az
áldozati szertartásokat, és a főpappal közösen döntöttek vallási
kérdésekben. Babiloniai száműzöttek jöttek küldöttségben a papokhoz és
a prófétákhoz, hogy a szentély, felállítása után kell-e még Tisá Beáv
napján gyászolniuk és böjtölniük. A válasz egyöntetű volt: "Azokat a
dolgokat tartsátok meg, amit az előző próféták követeltek. Nem nekem
böjtöltök - magatoknak esztek-isztok" (Zach. 776-7).
A prófécia megszűntével a főpap egyedül irányította a nép vallási és
politikai életét. A Chásmoneus felkelés sikere után (i. sz.e. 161) a
főpapság lett a legfelsőbb vezető intézmény. De ugyanakkor
Chasmoneus Simont 142 -ben már "nászi"-nak is megválasztották. Végül
a Chasmoneusok felvették a királyi címet (Jochanán, Horkenos)
ugyanakkor megtartották főpapi tisztségüket is.
Közben azonban a főpapság nemcsak hatalmat; hanem anyagi előnyt is
jelentett. Így a Chasmoneusok győzelme előtt a hellenizmushoz hasonló
elemek - mint Jason, Menelaosz - a szír uralkodótól vásárolták meg a
főpapságot és teljesen hellenizáló törekvéseiknek éltek. A főpapi ruha
ugyan Izráel fiainak nevét hordozta, de nem a nép sorsa, nem a
hagyományok őrzése volt fő gondjuk, hanem saját anyagi és hatalmi
törekvéseik kielégítése.
A talmudi korban az írástudókkal kerültek összeütközésbe a főpapok.
Előkelő családok harcoltak a tisztség elnyeréséért, többnyire csak
haszonlesésből. Alexander Janai (isz.e. I.sz.) a királyság mellett főpapi
tisztséget is betöltött. Talmudi legenda meséli, hogy szukkoti szertartás
alkalmával etrogokkal dobálták meg, mert nem az írástudók által előírt
szokások szerint végezte a szertartást.
Főpapok sokszor álltak a Szanhedrin élén. A talmudi bölcsek mellett,
akik a "prusim" - tudósok, nép (farizeus) áramlatot képviselték, ők a
"cdukim" - kiről katonaság papság (szadduceus) mozgalom hívei voltak.
Végül meg kell említenünk a második szentély utolsó éveiben élő Josua
ben Gamla főpapot, ki az ókorban először vezette be az általános
tankötelezettséget Izráelben.
A főpapi palást Áháron után sokféle irányt, vezetőt takart. Néha a jót
néha a rosszat képviselte Izráel életében.
A Talmud dicséri a jót, de nem takarja a rosszat sem.

https://hegedus-zsinagoga.bzsh.hu/images/Imaidok/336.pdf