A Fél-Sékel

A Talmud Megila traktátusában olvashatjuk, hogy azt mondta Rés Lákis: „Ádár hónap elsején hirdetik ki a sékeleket”. A fél sékel eredendően népszámlálásra szolgált, és mindenkinek pontosan ugyanannyit kellett adnia, gazdagnak és szegénynek egyaránt, nehogy valaki különbnek érezhesse magát a másiknál, vagy azt gondolhassa, hogy neki nagyobb része van az áldozatokban. További tanulság ebből a részből, hogy nem szabad a zsidókat számokkal megszámolnunk, inkább az általuk adott tárgyakat számláljuk meg.

A fél sékel a népszámlálás egy módja mellett egyfajta adó is volt, és az így befolyt összegből fedezték a közösségi áldozatok költségeit. Ennek emlékére az ádár hónap újholdját megelőző szombaton (szökőévben, mint a mostani is, a második ádár hónap újholdját megelőző szombaton) felolvassák Mózes második könyvének erre vonatkozó részét (2Mózes 30:11-16):

És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Ha felveszed Izrael fiainak összegét számlálásuk szerint, akkor adja kiki lelke váltságát az Örökkévalónak, midőn megszámlálják őket; hogy ne legyen rajtuk csapás, midőn megszámlálják őket. Ezt adja mindenki, aki átmegy a számláláson: fél sékelt, a szentség sékelje szerint, – húsz géra a sékel – fél sékelt ajándékul az Örökkévalónak. Mindenki, aki átmegy a számláláson, húsz évestől felfelé, adja az Örökkévaló ajándékát. A gazdag ne adjon többet és a szegény ne adjon kevesebbet a fél sékelnél, hogy adja az Örökkévaló ajándékát, hogy engeszteljen lelkeitekért. És vedd az engesztelés pénzét Izrael fiaitól és add azt a gyülekezés sátorának szolgálatára; és legyen Izrael fiainak emlékezetül az Örökkévaló színe előtt, hogy engeszteljen lelkeitekért.

Az egyenlő elosztás a fentiek mellett azt is szimbolizálta, hogy a zsidó nép egysége érdekében mindenkinek fel kellett adnia a saját személyes érdekeit, vagy önzését a nemzeti célok elérése érdekében. Mivel a zsidó nép sikerességének egyik kulcsa a nép egysége, igen fontos üzenetet hordoz számunkra a fél sékel szakasza. Ha a nép egyesül, erényeik is eggyé válnak, és képesek a korábbinál magasabb szintre emelkedni. (Ezt az elvet láthatjuk a bizonyos imák elmondásához, vagy a Tóra felolvasásához szükséges minjen – tíz zsidó férfi esetében is: a közösség egyesítő ereje miatt a minjenben való imádkozás sokkal hatékonyabb, mint az, ha valaki egyedül imádkozik.)

A fél sékel micvája purim micvája is egyben, így köthető ádár hónap ros chodeséhez. Az ádár hó 14-re eső purim napján négy micvát kell teljesítenünk, és ezek közül az egyik a „fél sékel” adományozásának parancsolata.

Napjainkban, mivel nem áll Jeruzsálemben a Szentély, a fél sékel parancsolata sem érvényes. Ettől függetlenül a vonatkozó tórai szakasz felolvasásának micvája továbbra sem szűnt meg, évről évre emlékezünk arra, amire a fél sékel szolgált: az volt a célja hogy felébressze az ember szívében a vágyat az Örökkévaló akaratának végrehajtására. Ez a cél a mai napig érvényes, és megvalósítható azáltal is, hogy a szakaszt felolvassuk. Bölcseink azt is mondják, hogy a szándék sokszor előrébb való, mint maga a végrehajtott tett. Az Örökkévaló tudja, hogy a zsidó nép arra vágyik, hogy ne csupán felolvassák a fél sékel micváját, de valójában meg is tehesse azt, így a felolvasás által felébresztette vágyakozás a parancsolat teljesítése iránt olyan, mint ha valóban meg is tettük volna azt. Adja az Örökkévaló, hogy minél hamarabb eljöhessen az az idő, amikor nem csupán felolvassuk a fél sékel micváját, hanem valóban oda is adhatjuk a felépült Szentélynek a fél sékelünket.

zsido.com